"2004. december 5-én történt, hogy a nemzet iránt felelősséggel viseltetők szemében és szívében ez a nap a szégyen napjává vált.

Eltelt három év, a szavazás iránti közömbösséget nem tudtuk kiheverni sem a Csonkaországban, sem az elszakított területeken. Az önmarcangolás azóta is meghatározza hangulatunkat, kapcsolatainkat a határon innen és túl. De ez tetszik valakiknek, elégedetten dörzsölik tenyerüket: kiszámítható ez a
magyar, ezzel a letargiával ellesznek egy darabig, aztán majd kitalálunk megint valamit.
Kedves barátaim, magyarok, szerte a Kárpát-medencében!
A gonosz ott volt velünk-közöttünk már azelőtt is, csak nem vettük észre vagy nem akartuk észrevenni. Haragot akart, gyűlöletet, szomorúságot, csalódottságot. Mert ez élteti! Mi éltetjük!
Persze búslakodhatunk tovább - a köldöknézés már egész jól megy nekünk – de készüljünk fel arra, hogy újabb pofonokat fogunk kapni mindaddig, míg el nem kezdjük gyűlölni annyira magunkat és nemzettársainkat, hogy sírva kérjük az ellenünk tévőktől: mások akarunk lenni, nem jó magyarnak! Aki ennyire moslék embernek érzi magát, csak erre telik tőle, az már most tagadja meg magyarságát, minek azzal annyit várni!
Más út is létezik és járható: szeretettel és tisztelettel van szegélyezve!
Azzal a szeretettel, melyet a gonosz nem ismer, így nincs ellenszere és azzal a tisztelettel, mely a jó testvéreket óvja.
Használjuk ki a mai napot: keressük a kapcsolatot kinnrekedt Magyarjainkkal, és - mint Karácsonykor találkoznak a rég nem látott rokonok - kérdezzük meg őket: hogy vagytok arrafele, család, kocsi, telek, asszony, szomszéd, minden rendben?
Gépeljük be a keresőbe: Kárpátalja, Székelyföld, Erdély, Csángóföld, Délvidék, Vajdaság, Felvidék, és biztosan találunk olyan oldalt, ahova írhatunk pár kedves szót, talán válaszolnak is.
Ez a nap legyen az összekacsintás napja is a gonosszal szemben. Innen üzenjük: nem tudsz velünk elbánni, Mi akkor is megtaláljuk egymást!"

Törőcsik Attila
Polgár Info